Képzelj el két helyzetet.
Az elsőben egy háromkilós kutya két lábra áll, felugrál rád, izgatottan ugat, te pedig lehajolsz hozzá, mosolyogsz, és magasabb hangon megszólalsz: „Na mi van, te kis méregzsák?”
A másodikban ugyanezt egy negyvenkilós kutya csinálja.
Valószínűleg egészen más lesz a reakciód.
Nem feltétlenül azért, mert tudatosan másképp gondolkodsz a két kutyáról. A méretük egyszerűen megváltoztatja, ahogyan érzékeljük őket: mennyire tűnnek törékenynek, aranyosnak, veszélyesnek, kezelhetőnek vagy éppen komolynak.
De vajon ez csak benyomás?
Egy 2026 januárjában megjelent magyar kutatás szerint már abban is mérhető különbség lehet, hogyan beszélünk egy kisebb és egy nagyobb kutyához.
A HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont kutatói – az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez is kötődő közreműködővel – azt vizsgálták, hogyan változik a női kutyagazdik hangja és arckifejezése saját, illetve ismeretlen kutyák társaságában. A teljes tanulmány az Animal Cognition folyóiratban jelent meg. A kutatás egyik legérdekesebb eredménye az lett, hogy a kisebb kutyák felé a résztvevők szélesebb hangmagasság-tartományt és intenzívebb „boldog” arckifejezést használtak.
Ez azonban egy sokkal érdekesebb hétköznapi kérdéshez vezet:
ha a kutya mérete már azt is befolyásolja, hogyan beszélünk hozzá, vajon befolyásolja azt is, mit várunk el tőle?
Valóban „babahangon” beszélünk a kisebb kutyákhoz?
Bizonyos értelemben igen – de ezt érdemes pontosabban megfogalmazni.
A kutyákhoz irányuló beszédet a kutatások gyakran dog-directed speech, azaz kutyához irányuló beszéd néven vizsgálják. Ennek több jellemzője hasonlíthat ahhoz a beszédmódhoz, amelyet kisgyerekekkel használunk: magasabb hang, nagyobb hangmagasság-változás, erősebb érzelmi hangsúly és ismétlődőbb kommunikáció.
Korábbi magyar kutatásban is kimutatták, hogy amikor emberek kutyához beszélnek, beszédük akusztikai szerkezete több tekintetben eltér attól, amikor egy másik felnőtthöz szólnak. A Scientific Reportsban megjelent vizsgálat szerint a kutyához és csecsemőhöz irányuló beszéd egyaránt magasabb hangmagasságot és nagyobb hangmagasság-változást mutathat, bár a két kommunikációs forma nem azonos.
Ez tehát önmagában nem probléma.
Sőt, a kutyák reagálhatnak is erre a kommunikációs stílusra.
Egy másik, kutyák figyelmét vizsgáló Scientific Reports-kutatás szerint a felnőtt kutyák hosszabban figyeltek a kutyákhoz irányuló beszédre, mint a hagyományos, felnőttekhez használt beszédre. A kutatásban a női beszéd alapfrekvenciájának emelkedésével a felnőtt kutyák figyelme is növekedett.
Az ELTE kutatóinak fMRI-vizsgálata pedig arra utal, hogy a kutyaagy bizonyos hallási területei érzékenyek a kutyákhoz és csecsemőkhöz irányuló prozódiára, különösen női beszélők esetében. A Communications Biology tanulmánya tehát azt is megmutatja, hogy a jelenség nem pusztán arról szól, hogy az ember „cukiskodik”: a kutya idegrendszere is eltérően dolgozhat fel bizonyos beszédstílusokat.
A kérdés tehát nem az, hogy „szabad-e babahangon beszélni a kutyához”.
Sokkal érdekesebb az, hogy miért változik meg ez a kommunikáció a kutya külsejétől függően.
Mit csináltak pontosan a magyar kutatásban?
A 2026-os Animal Cognition-vizsgálatban 42 női kutyagazdi vett részt, átlagosan 38 éves életkorral. A kutatók 21 párba rendezték őket úgy, hogy az egy párba tartozó résztvevők azonos fajtájú kutyával érkezzenek. Így minden résztvevő a saját kutyájával és egy számára ismeretlen, ugyanahhoz a fajtához tartozó kutyával is kapcsolatba lépett.
Három különböző helyzetet hoztak létre. A résztvevőknek először egy tárgyra kellett irányítaniuk a kutya figyelmét, majd egy egyszerű feladat megoldására kellett ösztönözniük, végül pedig egy magyar mondókát mondtak el neki.
A kutatók közben nem azt figyelték, hogy a résztvevő milyen szavakat használ.
A hangot és az arcot elemezték.
Vizsgálták többek között az átlagos hangmagasságot, a hangmagasság változásának tartományát, valamint a résztvevők arckifejezéseit. A hangfelvételeket akusztikai szoftverrel, az arckifejezéseket automatizált arcelemző rendszerrel értékelték.
És itt jelent meg a testméret.
A kutatók a 15 kilogramm alatti, illetve feletti kutyákat hasonlították össze.
A kisebb kutya szélesebb hangskálát „hozott ki” az emberből
A testméret két vizsgált kommunikációs jellemzővel mutatott kapcsolatot.
A résztvevők szélesebb hangmagasság-tartományban beszéltek a 15 kilogrammnál kisebb kutyákhoz, és intenzívebb, a vizsgálatban „boldogként” kategorizált arckifejezést mutattak feléjük.
Egyszerűbben:
a kisebb kutya láttán a beszéd dallamosabbá, érzelmileg változatosabbá vált, és az ember arca is erősebben fejezett ki pozitív érzelmet.
Ez pontosan az a jelenség, amit sokan saját magukon is észrevehetnek.
Egy apró kutyához könnyebb ösztönösen úgy odafordulni:
„Hát te meg milyen kis picike vagy?”
Egy ötvenkilós kutyának sokkal ritkábban mondjuk ugyanezt ugyanolyan hangon.
De a kutatás nem bizonyította, hogy egyszerűen „a kicsiket babának nézzük”
Itt fontos megállni.
A testméret nem a kutatás eredeti fő változója volt. A kutatók az elemzés során, utólag vonták be, amikor azt látták, hogy más tényezők is befolyásolhatják az eredményeket. Ők maguk is hangsúlyozzák, hogy további kutatás szükséges ahhoz, hogy a testméret hatását el lehessen választani más külső jellemzőktől.
Egy kisebb kutya ugyanis nemcsak kisebb lehet.
Lehetnek nagyobb szemei, rövidebb arcorri része, kerekebb feje vagy más, kölyökszerű – szaknyelven paedomorf – vonásai.
Korábbi kutatásban már kimutatták azt is, hogy a kutya szemének mérete önmagában módosíthatja a nők hozzá irányuló beszédének egyes jellemzőit. A „Puss in Boots effect” néven publikált tanulmány szerint a nagyobb szemekkel ábrázolt kutyák erősebben kiválthatták a csecsemőkhöz használt beszéd egyes prozódiai jellemzőit.
A 2026-os magyar kutatás szerzői ezért kifejezetten felvetik, hogy nem biztos, hogy önmagában a kilók száma idézte elő az eltérést. A kisebb kutyák között több kölyökszerű külsejű egyed is lehetett.
Ez nagyon fontos különbség.
A kutatás tehát azt mutatta meg, hogy a vizsgált mintában összefüggés volt a kutya mérete és az ember kommunikációja között.
Nem azt, hogy minden ember minden kistestű kutyához babaként beszél.
Az is számított, hogy ismertük-e a kutyát
A tanulmány másik érdekes eredménye az ismerősséghez kapcsolódott.
A résztvevők az ismeretlen kutyákhoz magasabb átlagos hangon beszéltek, mint a saját kutyájukhoz.
Elsőre talán azt várnánk, hogy éppen a saját kutyánkkal leszünk érzelmesebbek.
A kutatók egyik lehetséges magyarázata viszont az, hogy egy ismeretlen kutyával még nincs közös kommunikációs „nyelvünk”. Nincsenek kialakult szavak, gesztusok és megszokott jelek.
Ezért ösztönösen erősebb, általánosabb barátságos jelzésekhez nyúlhatunk.
Mintha azt próbálnánk közölni:
„Nyugi, barátságos vagyok.”
A saját kutyával ehhez már sokkal kevesebb „magyarázat” kellhet.
És innen kezd igazán érdekessé válni a történet
Az, hogy magasabb hangon beszélünk egy apró kutyához, önmagában valószínűleg nem jelent problémát.
A hétköznapi kutyatartás szempontjából a fontosabb kérdés ez:
a külső alapján csak a hangunk változik meg – vagy a szabályaink is?
Erre a 2026-os magyar tanulmány nem adott választ.
Nem vizsgálta, hogy a kistestű kutyák gazdái többet engednek-e meg nekik.
Nem vizsgálta, hogy egy kistestű kutya felugrálását gyakrabban toleráljuk-e.
És nem bizonyította, hogy a nagy kutyákkal következetesebbek vagyunk.
Ehhez más kutatásokat kell megnéznünk.
Más kutatások szerint a méret valóban összefügghet azzal, hogyan bánunk a kutyával
Egy 2010-ben megjelent, 1276 kutyagazdi kérdőíves válaszát feldolgozó vizsgálat kisebb, 20 kilogramm alatti és nagyobb kutyák gazdáinak viselkedését hasonlította össze.
A Bécsi Egyetem kutatási adatbázisában is elérhető tanulmány szerint a kistestű kutyák gazdái átlagosan kevésbé következetesnek írták le saját interakcióikat, és kevesebb közös tréningről és játékról számoltak be. A következetesebb gazdai viselkedés és a gyakoribb közös tréning ugyanakkor jobb engedelmességgel mutatott kapcsolatot a kisebb kutyáknál.
Fontos: ez kérdőíves, korrelációs kutatás volt.
Nem bizonyítja, hogy a gazdi következetlensége „okozza” minden kistestű kutya problémás viselkedését.
Azt viszont jól mutatja, hogy a gazdi viselkedése és a kutya mérete nem teljesen független egymástól.
Egy másik, 2016-os vizsgálatban 240 különböző méretű kutya gazdáját kérdezték meg a séták és más kutyákkal történő találkozások kezeléséről. A Dog Behavior folyóiratban megjelent kutatás szerint a kisebb kutyák gazdái ritkábban engedték kutyájukat szabadon más kutyákkal játszani, és gyakrabban gondolták úgy, hogy kedvencüknek nincs szüksége más kutyákkal történő szocializációra.
Ez sem jelenti azt, hogy minden kistestű kutyát „rosszul nevelnek”.
A kép ennél sokkal összetettebb.
A kis kutya fizikailag sérülékenyebb lehet egy nagyobb kutyával való konfliktusban. Egy gazdi óvatossága ezért teljesen indokolt is lehet.
A probléma ott kezdődik, ha a biztonságos óvatosság és a kutya szükségleteinek korlátozása összekeveredik.
Egy háromkilós kutya felugrálása és egy negyvenkilós kutya felugrálása ugyanaz?
Viselkedésként nagyon hasonló lehet.
Következményként nem.
Egy apró kutya felugrása valószínűleg nem dönt fel egy felnőtt embert. Egy nagytestű kutya ugyanezzel a mozdulattal könnyen komoly fizikai hatást gyakorolhat.
Ezért teljesen érthető, hogy bizonyos viselkedéseknél más a biztonsági kockázat.
De ebből nem következik, hogy a kis kutyának nincs szüksége szabályokra.
Tegyük fel, hogy egy kistestű kutya minden vendégre felugrik.
Mivel aranyos és könnyű, mindenki megsimogatja.
A kutya ebből azt tanulja:
felugrás → figyelem.
Egy nagy kutyánál ugyanezt a család valószínűleg sokkal hamarabb elkezdené kezelni.
Nem azért, mert a nagy kutya „rosszabb”.
Hanem mert a viselkedés következménye hamarabb válik zavaróvá.
És éppen itt lehet az egyik legfontosabb vakfoltunk:
amit egy nagy kutyánál viselkedésnek látunk, azt egy kicsinél könnyen személyiségjegynek vagy cukiságnak nevezzük.
„Kicsi, úgysem tud bajt csinálni”
Ez a mondat sok szempontból félrevezető.
A kutya mérete természetesen számít.
Más felszerelésre, más fizikai kezelésre és sokszor más gyakorlati környezetre van szüksége egy háromkilós és egy ötvenkilós kutyának.
De a kutyának ugyanúgy szüksége van arra, hogy érthető legyen számára:
mi történik vele, mit várunk tőle, mikor van biztonságban, hol vannak a határok, és milyen viselkedéssel érhet el eredményt.
Egy kis kutyát sokkal egyszerűbb egyszerűen ölbe venni, ha valami kellemetlen történik.
Ez néha pontosan a helyes döntés.
Máskor azonban könnyen azt eredményezheti, hogy a kutya nem kap lehetőséget megtanulni egy helyzet kezelését.
A cél tehát nem az, hogy:
„Soha ne vedd fel a kistestű kutyát.”
Hanem az, hogy tudd:
miért veszed fel.
Biztonságot teremtesz?
Vagy minden nehéz helyzetet automatikusan megoldasz helyette?
A kettő nem ugyanaz.
A nagy kutya sem „komolyabb kutya”
A másik oldalon ugyanilyen könnyen torzíthat a méret.
Egy nagy fej, erős mellkas, mély hang és nagy test könnyen több veszélyt sugallhat, mint egy apró kutya megjelenése.
Pedig a méret önmagában nem temperamentum.
Korábbi cikkünkben részletesen foglalkoztunk azzal, hogy miért nehezebb sok nagytestű kutyának gazdát találni. Az egyik alapvető probléma éppen az, hogy a gyakorlati szempontok – nagyobb helyigény, erősebb felszerelés, magasabb költségek – könnyen összecsúsznak a kutya személyiségéről alkotott feltételezésekkel.
Egy nagy kutya lehet nyugodt.
Egy kicsi lehet rendkívül aktív.
Egy nagy lehet félős.
Egy kicsi lehet magabiztos.
A testméret fontos információ.
De nem személyiségteszt.
A „small dog syndrome” sem jó magyarázat mindenre
A köznyelvben gyakran előkerül a „small dog syndrome”, vagyis „kiskutya-szindróma” kifejezés.
Általában olyan viselkedéseket gyűjtenek alá, mint a sok ugatás, fenyegetés, túlzott reakció vagy engedetlenség.
A probléma az, hogy ez könnyen úgy hangzik, mintha maga a kicsi testméret lenne valamiféle viselkedési rendellenesség.
Pedig nem erről van szó.
A kisebb kutyák viselkedésében látott különbségek mögött egyszerre lehet genetikai háttér, fajtatulajdonság, korai tapasztalat, félelem, környezet, tanulás, a gazdi viselkedése és az is, hogy egy apró kutya egészen más fizikai világban él, mint egy nagyobb.
A 2010-es méret- és gazdiviselkedési kutatás például arra is rámutatott, hogy a büntetés gyakoribb használata mindkét méretcsoportban nagyobb agresszivitással és izgatottsággal mutatott összefüggést, a kisebb kutyáknál pedig a gyakoribb büntetés a félelemmel és szorongással is kapcsolatban állt.
Vagyis a „kicsi kutyák már csak ilyenek” sokkal kevésbé hasznos magyarázat, mint az a kérdés:
mi történt ezzel az egy kutyával, és mit tanult meg a környezetéből?
A kistestű kutyának sem kisebbek a szükségletei
Méretben kisebb.
Kutyaként nem „kevesebb”.
Szüksége van mozgásra, szimatolásra, tanulásra, döntési lehetőségekre, pihenésre, biztonságra és megfelelő társas kapcsolatokra.
Az egyik leggyakoribb hétköznapi félreértés, hogy a kicsi test automatikusan kisebb mozgásigényt, kevesebb foglalkozást vagy egyszerűbb tartást jelent.
Ez nem vezethető le pusztán a kilogrammokból.
Egy kutya valós igényeit az életkor, fajta, egészségi állapot, temperamentum és egyéni aktivitás együtt határozza meg.
Ugyanez igaz a mindennapi gondozásra is. Attól, hogy egy kutyát könnyebb ölbe venni vagy megfürdetni, a rendszeres fog-, szőr-, mancs- és bőrápolás jelentősége nem lesz kisebb. A gyakorlati otthoni rutinhoz a kutyahigiéniáról szóló Pet & More útmutatóban találsz részletes segítséget.
A nagy kutyától pedig nem kell automatikusan többet várni
Az ellenkező torzítás is létezik.
Mivel fizikailag erős, hajlamosak lehetünk feltételezni, hogy érzelmileg is „keményebb”.
Pedig egy nagytestű kutya ugyanúgy félhet zajoktól, idegen emberektől, új helyzetektől vagy más kutyáktól.
A méret nem mondja meg, mennyi támogatásra van szüksége egy helyzetben.
És az sem igaz, hogy egy nagy kutyának durvább vagy erőteljesebb nevelési módszerre lenne szüksége azért, mert fizikailag erősebb.
A következetesség nem ugyanaz, mint az erő.
A szabály nem ugyanaz, mint a büntetés.
A biztonságos kontroll nem ugyanaz, mint a félelemkeltés.
Nem kell ugyanúgy bánni minden kutyával – de ugyanazzal a mércével érdemes gondolkodni
Ez talán elsőre ellentmondásnak tűnik.
Egy csivavát és egy német dogot nem lehet minden helyzetben pontosan ugyanúgy kezelni.
Más a testük.
Más a fizikai erejük.
Más veszélyeket jelent számukra a környezet.
Más méretű felszerelés kell.
A fenntartásuk költségeiben is lehet jelentős különbség, amiről az Egyre drágább a felelős állattartás? című cikkünkben részletesebben is írtunk.
De az alapelv lehet ugyanaz:
ne a méret alapján döntsd el, hogy egy viselkedés rendben van-e.
Hanem tedd fel a kérdést:
Szeretném, hogy ezt a kutyám később is csinálja?
Ha a válasz nem, akkor háromkilósan se jutalmazd véletlenül csak azért, mert aranyos.
Hét kérdés, amit érdemes néha feltenned magadnak
Ha szeretnéd ellenőrizni, hogy a kutyád mérete mennyire befolyásolja a hozzáállásodat, figyeld meg magad néhány hétköznapi helyzetben:
- Ugyanezt megengedném neki, ha négyszer ekkora lenne?
- Azért veszem fel, mert valóban veszélyben van, vagy mert így egyszerűbb?
- Azért szólok rá erősebben, mert nagy és fizikailag erős?
- Kap ugyanannyi lehetőséget tanulni, szimatolni és problémát megoldani, mint más kutyák?
- A félelmét komolyan veszem, vagy „viccesnek” látom, mert apró?
- Egy viselkedést a kutya személyiségének nevezek, pedig valójában akaratlanul én is fenntartom?
- A saját kutyámat látom – vagy elsősorban a fajtáját és a méretét?
Nem kell minden kérdésre tökéletes választ adni.
A lényeg az, hogy észrevegyük saját automatikus reakcióinkat.
Akkor most ne beszéljünk „cukiskodva” a kistestű kutyához?
Dehogynem.
Ha mindketten élvezitek, semmi szükség arra, hogy robotikus hangon kommunikálj vele csak azért, mert egy kutatás kimutatta, hogy ösztönösen magasabb vagy változatosabb hangot használunk.
A kutyához irányuló beszédnek valódi kommunikációs szerepe lehet.
A kutatás tanulsága nem az, hogy rosszul beszélünk a kutyákkal.
Hanem az, hogy:
a kutya külseje sokkal korábban elkezd hatni ránk, mint ahogy tudatos döntést hoznánk róla.
Már a hangunkban megjelenhet.
Az arckifejezésünkben megjelenhet.
És ebből teljesen jogosan következik a kérdés:
vajon máshol is megjelenik-e?
Mit nem mondott ki a magyar kutatás?
Ezt különösen fontos tisztán tartani.
A vizsgálat 42 női kutyagazdira épült. Ezért az eredményekből nem következik automatikusan, hogy férfiak vagy a teljes gazdipopuláció ugyanilyen mintázatot mutatna. A szerzők azért választottak női résztvevőket, mert korábbi kutatások szerint náluk hangsúlyosabban jelenhetnek meg a kutyához irányuló, „babahanghoz” hasonló prozódiai jegyek.
A vizsgálat laboratóriumi helyzetben történt, nem hónapokon át figyelték a gazdik természetes otthoni kommunikációját.
A testméretet az elemzés során, utólag vonták be.
És a kutatás nem vizsgálta a kutyák nevelését, engedelmességét vagy azt, hogy gazdáik mit engednek meg nekik.
Amikor ezekről beszélünk, már más tanulmányokra támaszkodunk.
Ez nem gyengíti a magyar kutatás érdekességét.
Éppen ellenkezőleg: megmutatja, mennyire izgalmas új kérdéseket vet fel.
Talán nem az a kérdés, miért beszélünk másképp a kicsikhez
Hanem az, hogy mit kezdünk ezzel.
Teljesen természetes, hogy egy apró kutya más érzelmi reakciót válthat ki belőlünk, mint egy hatalmas.
A probléma nem az ösztönös első benyomás.
Hanem az, ha abból tartós szabály lesz.
Kicsi, tehát babusgatni kell.
Nagy, tehát keményen kell fogni.
Kicsi, tehát nem veszélyes.
Nagy, tehát biztos nehéz eset.
Ezek kényelmes rövidítések.
Csak közben elveszhet mögöttük maga a kutya.
A Pet & More szemléletében a felelős kutyatartás egyik fontos része éppen az, hogy ne pusztán azt nézzük, hogyan szeretnénk mi bánni egy állattal, hanem azt is, mire van szüksége annak az egyedi kutyának.
Lehet háromkilós vagy ötven.
A testmérete fontos.
De nem mond el róla mindent.
Ha éppen új társ érkezésére készülsz, vagy a meglévő kutyád napi rutinjához keresel felszerelést, a Pet & More üzletben méret és valós használati helyzet alapján érdemes választanod – nem pusztán azért, mert valami „kiskutyás” vagy „nagykutyás”.
A megfelelő felszerelés segíthet.
De a kapcsolat, a tanulás és a következetesség nem a póráznál vagy a nyakörvnél kezdődik. Hanem annál, ahogyan a kutyát látjuk.
Gyakran ismételt kérdések
Tényleg magasabb hangon beszélünk a kistestű kutyákhoz?
A 2026-os magyar vizsgálatban a 15 kilogrammnál kisebb kutyákhoz beszélő női résztvevők szélesebb hangmagasság-tartományt használtak, és intenzívebb „boldog” arckifejezést mutattak. A kutatás azonban nem bizonyítja, hogy ezt minden ember minden kistestű kutyával megteszi.
Miért beszélünk egyáltalán másképp a kutyákhoz?
A kutyához irányuló beszéd gyakran magasabb és változatosabb hangmagasságú, mint a felnőttekhez irányuló beszéd. Kutatások szerint ez segíthet a kutya figyelmének felkeltésében, és a kutyaagy is érzékeny bizonyos kutyához irányuló prozódiai jegyekre.
A kistestű kutyák tényleg rosszabbul viselkednek?
Ezt így nem lehet kijelenteni. Egyes kérdőíves vizsgálatokban kisebb kutyáknál több félelmet, izgatottságot vagy gyengébb engedelmességet jelentettek a gazdik, de ezekhez a gazda viselkedése, a következetesség, a tréning, a fajta, genetika és számos más tényező is kapcsolódhat. A testméret önmagában nem magyarázza meg egy kutya viselkedését.
Baj, ha „babahangon” beszélek a kutyámhoz?
Önmagában nem. A kutyához irányuló, magasabb és érzelmileg változatos beszéd felkeltheti a kutya figyelmét. A probléma inkább akkor kezdődhet, ha a kutya kis mérete miatt következetlenebb szabályokat alkalmazunk, vagy a valódi szükségletei helyett emberi csecsemőként kezeljük.
Ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni kis és nagy kutyánál?
Az alapelvek lehetnek azonosak, de a gyakorlati kezelés természetesen igazodik a kutya méretéhez, erejéhez, egészségi állapotához és temperamentumához. A cél nem az, hogy minden kutyával mechanikusan ugyanúgy bánjunk, hanem hogy a szabályainkat ne pusztán az alapján változtassuk, mennyire tűnik aranyosnak vagy félelmetesnek.
Felhasznált szakmai források
- Filep L. A., Koós-Hutás É., Hollay F., Topál J., Gergely A. (2026): The effect of familiarity and dog’s body size on female owners’ dog-directed communication – Animal Cognition
- Gergely A. és mtsai (2017): Differential effects of speech situations on mothers’ and fathers’ infant-directed and dog-directed speech – Scientific Reports
- Jeannin S. és mtsai (2017): Pet-directed speech draws adult dogs’ attention more efficiently than adult-directed speech – Scientific Reports
- Gergely A. és mtsai (2023): Dog brains are sensitive to infant- and dog-directed prosody – Communications Biology
- Forman J. és mtsai (2023): The Puss in Boots effect: Dog eye size influences pet-directed speech in women – Interaction Studies
- Arhant C. és mtsai (2010): Behaviour of smaller and larger dogs: effects of training methods, inconsistency of owner behaviour and level of engagement in activities with the dog – Applied Animal Behaviour Science
- Bassi A. és mtsai (2016): Dog’s size affects owners’ behaviour and attitude during dog walking – Dog Behavior